2014. április 6., vasárnap

7.Chapter-Buli vagy nem buli?

Mondjuk, kinézem belőle. Majd hirtelen gyors léptekkel siet előre. Utána szaladok, de Ő még sétálva is gyorsabb nálam.
-Állj már meg! - kiabálok utána, amire Ő csodámra meg áll. Nem fordul hátra csak maga elé nézz. Majd csak egyszer hirtelen megfordul, és tekintetét rám emeli. - Remélem jót futottál. - és azzal vissza is indult a szobájába. Fel tudtam volna rúgni mérgemben. Ez most mire volt jó? Felhúzni az idegeimet? Mert az sikerült.  Visszatrappoltam a szobámba, dúltan nyitottam ki az ajtót és a nevetgélő barátnők rám kapták tekintetüket.
-Mi történt? - kérdezi egy picit félve Jess. Azon gondolkodtam, hogy hogyan is kéne ezt durvábban visszaadnom.
-Semmi. - mosolyodok el egy picit gonoszul és kimegyek az ajtón. - Nem jöttök? Már rég elkezdődött a buli. - mondom a kilincset fogva. Ők felpattannak és elindulunk ki az udvarra. Nagy tömeg és hangos zaj. Ezzel tudnám jellemezni, ami elém terült. Hol ugrálnak, hol pedig ülnek, és hangosan beszélgetnek a zene miatt az emberek. Egy-két ismerős alak van, akikkel együtt járok órákra. Jess és Rosetie egyenesen az italokkal teli asztalhoz mennek. Én követem Őket, de nem kívántam most semmi féle alkoholt. Jess öntött magának egy pohár sört, míg Rosetie egy narancsosvodkát ivott. Én csak elvettem egy üdítős dobozt és öntöttem a piros műanyag poharamba. Visszafordultam Jess-ékhez és a Göndör, Hamil-el és Zacariti-vel álltak ott. Intettem Hamil-nek és Zacariti-nek. Ők bólintottak, majd egy szúrós pillantást vetettem aGöndörre. Ő is rám nézett és egy picit elmosolyodott, majd oda sétált Rosetie-hez. Csatlakoztam a társaságukhoz, hiszen valahogy véghez kell vinnem a bosszúm. Az meg úgy nem megy, ha nem vagyok a közelében.  Mintha ott se lettem volna. Úgy kezeltek, mint egy láthatatlan embert.
- Mondjuk, lehetne jobb is ez a buli. – mondja egy kicsit elszontyolodva Rosetie. A Göndör csak helyeslően bólint, majd rám emeli zöld tekintetét.
- Te hogy gondolod Nicole? – mi ütött belé? Nem mindegy az neki, hogy hogyan is gondolom? Lehet csak a beszélgetésükbe, akar bevonni, ami nem igazán érdekel.  Rá néztem és egy halvány mosolyra, húztam a számat.
- Jobb lenne, ha nem lenne itt ennyi köcsög. – mondom neki őszintén, amire a Göndörnek elkerekedik a szeme. Rosetie kérdő pillantást vett felém, majd a Göndörre néz.
-Khm… megyek egy italért. – néz el kínosan, majd ott is hagy minket a  Göndörrel kettesben. Én elnézek a másik irányba, mintha valami érdekes lenne ott.
-Amúgy köszönöm- e kedves bókot. – neveti el magát a Göndör. Rá nézek és egy széles vigyort, látok az arcán. Csak megforgatom a szemem és Rosetie-t keresem a szememmel.- Csak nem Rosetie-t keresed? – még mindig engem néz, és már kezdem nagyon kínosnak érezni, így úgy gondoltam, hogy talán ez is jó téma elterelésnek.
-Őrülnék, ha nem engem néznél. Nagyon idegesítő. – nézek rá és megint egy mosoly, jelenik meg az arcán, de elnézz.
-Sikerült megbeszélni srácok? – nézz ránk Rosetie érdeklődve egy itallal a kezében. Göndörre nézek és Ő is rám, néz. Mintha egy villámcsapásként ért volna, úgy villant be, hogy hogyan is adhatnám neki vissza.
-Persze. Épp arról beszélgettünk, hogy Hazz-nak mennyire bejössz. – kacsintok neki, és Göndörre emelem a tekintetem. Még a levegő is megállt körülöttünk. Mind a ketten kikerekedett szemmel néznek rám. Az arcomról le se lehet mosni az önelégült vigyort.
-M-Mi? – dadogta megdöbbentettségében Rosetie. A Göndör rám emeli tekintetét, így én is rá nézek. Szemei a dühtől forrtak, vonásai rendezetlenek voltak.
-Ja, hogy nem mondtad neki. Ne haragudj. – próbálok sajnálatot tükrözni, de nem igazán vagyok jó színész. Így mielőtt „lebuktam” volna el mentem.- Hagyom, hadd beszéljétek meg. – kacsintok a Göndörre  és el is indultam kifele a nagy tömegből. Egy csendes és nyugodt helyet kutatva indultam el az épület felé. Ahol tegnap este, nyugalomban pihenhettem.  Az tökéletes lesz! Gondoltam magamba, majd el is indultam arra. Remélem így tudtam okozni neki egy „kis” problémát. Bár mondjuk, lehet, hogy túl léptem a határon ezzel a tettemmel. De úgy érzem megérdemelte. Így Rosetie-t is kellemetlen helyzetbe hoztam, de hát mindenkivel elő fordul ilyen. Kíváncsi vagyok, hogy tisztázzák a dolgokat  A portás lány nem volt a portán, így könnyedén el tudtam oda menni. Kifeküdtem a zöld pázsiton, és a csillagokat néztem. Neki állhattam volna számolni is, de azzal soha életemben nem végeznék, így csak céltalanul nézelődtem. Már egy jó ideje ott pihenhettem, mikor a telefonomból hangosan kitörő Nirvana számára felriadtam.  Felültem és dzsekim zsebéből kivettem a telefont, majd a képernyőjére pillantottam. Ismeretlen szám. Fel vegyem? Vagy ne? Mire elhatároztam magam, hogy felveszem, addigra már letette. Kerestem a névjegyzékemben, ehhez hasonló számot, de nem találtam. Lépteket hallottam magam mögül. Nem mertem megfordulni, de nem is volt rá szükség. Egy árnyékot láttam magam mellet, leülni.  Nem néztem rá; talán féltem attól, hogy felismer.
-Gyönyörű itt a kilátás. – mondja egy erősen rekedtes mély hang. Ezzel az egy mondata miatt elhittem, hogy nem akar bántani, se egyéb más dolgot tenni velem. 
-Igen, az. – helyeseltem megállapítását. Nagyon nyugodt volt minden körülöttünk; az ismeretlennel. Csak az Ő szuszogását és az Én levegő vételeimet lehetett hallani. Összeszedtem bátorságom és elnéztem balra. Igaz, hogy sötét volt, de így is jól fel lehetett ismerni a fickót, aki mellettem ült.
-Hát Te meg? – nézek rá kikerekedett szemekkel. Ő is rám nézz és egy széles mosoly, ül ki az arcára, majd elnéz.
- Csak úgy gondoltam, hogy megkereslek és megköszönöm azt, amit tettél. – mondja egy enyhe szarkazmussal a hangjában. Megforgatom a szemem, és visszafordulok.
-Remek. Csak ne üss, meg és ne tegyél bennem kárt! – suttogom a szavakat, és közben lehajtom a fejem.  Nagy csönd telepedett közénk. Én vártam, hogy mit fog tenni, de nem történt semmi.  Majd rá emelem tekintetem, és szemeibe nézek.
-Nem áll szándékomban. – halkul el egy pillanatra – De a fasz se tudja, hogy mit fogok tenni bazd meg!  Lehet este az ágyadhoz, megyek és elvágom a torkod, mert egy olyan kibaszott gengszter vagyok.  – hangja egyre erőszakosabb és mérgesebb. Egyre jobban kezdek tőle félni és ezt azzal is tudatom vele, hogy hátrébb csúszok. – Ahh… - lehajtja fejét és a hajába túr, majd megint megszólal – Csak bazd meg. – elgyengülve rám néz. Feláll és elmegy. Ez most mi volt? Nem szoktam meg az ilyen beszédet. Hirtelen kifordult teljesen magából. Hihetetlen, hogy egy perc leforgása alatt, mennyit tudd változni Ő és a véleményem is róla.  Már vagy negyed óra eltelt a düh kitörése óta; és azóta se sikerült fel fognom, hogy mi is volt ez. Összeszedtem magam és visszasétáltam a buliba, ami már nem is igazán buli volt, hanem részeg emberek gyülekezete. Mindenki bűzlött az alkoholtól és fogadni mernék, hogy fele azt se tudja már, hogy hol van. Szememmel tudatosan Jess-t kerestem, kevés sikerrel. Nem találtam sehol, se Rosetie-t. Úgy gondoltam, hogy Jess biztos a szobájában van. Így a szobámhoz sétáltam és megálltam az ajtóban. Szemben lévő ajtón keresztül hangok szűrődtek ki; így szokásomból kifolyólag megálltam és hallgatózni kezdtem. Erősen mély hang volt. Hangneme, nem éppen kedves volt.

-… csak elegem van...az egészből….Tudom…Valakinek el kellet, mondjam…Köszönöm…Szeretlek...szia. Jó Éjt! – elhallgatott, majd egy nagy csattanást hallottam. Ekkor észbe kaptam és benyitottam a szobámba. Erős alkohol szag csapta meg az orromat. Jess kiterülve aludt az ágyában. Nem volt levetkőzve és még a cipője is rajta volt. Az íróasztalon elhelyezkedő lápjának a fénye világította be az egész szobát. Nem igazán akartam neki segíteni, de a szívem nem ezt akarta. FENE EGYE MEG A JÓ SZÍVEMET! Levettem a bakancsát és az ágya elé dobtam. Majd mértékkel hagytam rajta ruhát, és amit levettem azt a székére raktam. Kifulladva és elégedetten ültem le az ágyamra.  Jess szemléltem, ahogy teljes nyugodtsággal aludta az igazak álmát. Felkeltem az ágyamról és levettem a dzsekim. Már húztam volna le a szoknyámat, mikor valaki benyitott. Egy mozdulattal csatoltam vissza az övet rajta. Így egy szinte átlátszó felsőben és a szoknyámban álltam mezítláb a szobámban; arra várva, hogy láthassam az illetőt. Kócos barna göndör tincsek bukkantak fel először az ajtóban, innen már tudtam, hogy a Göndör az. Fáradt és nyúzott volt az arca. Tekintetét egyből Jess-re vezette és mintha vonásai egy picit rendezőtek volna, miután meglátta, hogy nyugodtan alszik. Majd rám nézett. Az a szégyen érzet vagy nem is tudom, hogy minek is lehet ezt az érzést nevezni, ami elkapott ott, abban a pillanatban.  Nem tudtam, hogy mit is kéne tennem. Mint egy rakásszerencsétlenség álltam egy helyben szótlanul és Őt néztem. Lenézett a padlóra és becsukta az ajtót maga után. Kiment. – állapítottam meg magamban. 

Kész a 7. Chapter is.
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket és komiztok vagy pipáltok. 
Nagyon jól esnek a komik is és a pipák is. 
Az előző résznél, komikért külön köszönet: Victoria Pikes-nek és eszti-nek.
Szóval KOMIRA ÉS PIPÁRA FEL! (:
Nóry.×o×o

4 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Huh... Nem igazan ertettem, hogy mi volt ez az utolso amit Haz csinalt. Miert ment be a szobaba, ha aztan kimegy. Mindegy. Nagyon tetszett. Siess legyszi a kovivel! :)
    Vica xoxo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy megnezze Jess mit csinal vagy hogy van(:
      Koszonom.××

      Törlés